Közel másfél éve egy kézműves karácsonyi vásárban ismertem meg Imeldát, ahol mindketten a saját kézműves portékáinkat árultuk. Hamar kiderült, hogy több közös pont is van bennünk, hiszen mindketten építészmérnökök is vagyunk.
Te hogy kerültél erre a pályára?
A pályaválasztás idején elég gyér elképzelésem volt arról, hogy milyen lehetőségeim is vannak. Az iskolában minden tantárgy jól ment, de a művészetet szerettem a legjobban. A szüleim azonban úgy gondolták, hogy „főállású művészként” elég kevés lehetőségem lesz a továbbiakban, így lebeszéltek a dologról, én meg hagytam magam. Az építészet jó kompromisszum volt, hiszen mérnökként – úgy tűnt – a világban bárhol kaphatok munkát, miközben a művészettel sem kell teljes egészében szakítanom.
Végül Te is úgy érezted, hogy nem csak az építészettel akarsz életed végéig foglalkozni. Mit gondolsz, mi lehet ennek az oka? Mi vezérelt a már eleve kreativitást igénylő építészettől a kreatív szakma felé?
Az építészet alapvetően nem az én léptékem. Egy művész barátom mondta egyszer, hogy minden alkotónak megvan a hozzá legközelebb álló lépték, amiben a legszívesebben és legjobb minőségben alkot. Van, aki miniatűr ékszerkapcsokkal bíbelődik szívesen, és van, aki gigantikus felhőkarcolók szintjén teljesíti ki legjobban a kreativitását. Hozzám jóval közelebb áll az épületnél kisebb lépték – még akkor is, ha a miniatűrökhöz azért már nincs türelmem.
Mivel foglalkozol mostanában?
Sok mindent próbáltam már, képeslapokat készítettem, szabtam, varrtam, ragasztottam, de jelenleg illusztrálással foglalkozom legszívesebben. Vannak projektjeim, amelyeket csak a saját szórakoztatásomra készítek, de van néhány megrendelésem is, amiknek borzasztóan örülök. A kedvenc médiumom továbbra is az akvarell, de ha úgy hozza a kedvem (vagy ugye a megrendelőé), akkor más technikával is szívesen kísérletezek.
A blogírásra hogy jut időd ennyi minden mellett? Nagyon sok blogcikket írsz, honnan veszed az ötleteteket a témákhoz?
Az idővel mindig egy kicsit hadilábon állok, de ha a BME megtanított valamire, akkor az az időmenedzsment. Az építészmérnök képzést nem lehet anélkül végigcsinálni, hogy ne tanulná meg az ember minden egyes percét hatékonyan beosztani. Az ötletek teljesen váratlanul találnak rám. Néha mások inspirálnak, és az általuk feldobott témáról írom meg a saját véleményemet, máskor a föld alól pattannak elém. Minden eshetőségre felkészülve mindig van nálam valami, amire gyorsan feljegyezhetem a jó ötleteimet (jegyzetfüzet, telefon, google sheet), így előfordul, hogy csak hónapokkal az ötlet megszületése után írom meg a cikket.
A legtöbb művészlélek kicsit kilóg az átlag emberek sorából, emiatt néha nem nagyon értik meg őket. Te is szoktad így érezni magadat? Van valamilyen furcsa szokásod?
Naná, hogy szoktam ezt érezni. Bár biztosan rajtam kívül sokan mások is éreznek így, számomra elengedhetetlen bizonyos mennyiségű egyedüllét, különben ingerült leszek. Emellett talán furcsának tűnhet, hogy imádom az operát. Néha váratlanul meglep a leküzdhetetlen operavágy, és ilyenkor üvölt otthon Callas vagy Pavarotti, rosszkedvre pedig a klasszikus recept valamilyen Mozart-opera. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne szeretném a populárisabb műfajokat, de néhány hetente biztosan felhangzik a lakásban egy-egy klasszikus darab. Gondolom, a szomszédok szeretnek érte, bár még nem szóltak…
Mi a kedvenc művészeti technikád? Mit szeretsz benne?
Alkotni mindenképp akvarellel szeretek a leginkább, de mások munkái közt az olaj, az akril, vagy a vegyes technika is rendesen megmozgat. Nagyon szeretem az akvarellben, hogy annyiféleképpen lehet használni: a színeket össze lehet folyatni, de az egyes színrétegeket külön is lehet láttatni, tökéletesen alkalmas kis képek készítéséhez is – no és persze magabiztosan kezelem, ami nem utolsó szempont.
Mi a kedvenc témád és miért?
Ez mindig változó, de az utóbbi időben növényekkel foglalkoztam a legtöbbet. Rémes kertész vagyok, a szobanövényeim rendre elpusztulnak, mégis gyakran fellobban bennem a vágy egy kert iránt: virágokkal, zöldségekkel. A természet körforgásában van valami mélyen megnyugtató, ami túlmutat a hétköznapi élet apró-cseprő problémáin, és egy valódi kert híján a növényi motívumok festése az, ami leginkább kiemel egy hétköznap zajából.
A minimál dizájnnal készülő gombos képeslapjaidat nagyon szeretem és egyediek is. Honnan jött ez az ötlet? Te egyébként is küldesz képeslapot a mai világban, mikor a legtöbb ember csak smst, vagy emailt küld?
A „papírra is lehet gombot varrni” gondolat alapvetően az internetről származott, de az egyes minták a vázlatfüzetem firkálmányaiból születtek. Egyszerűen csak ráraktam a gombot a papírra, és csináltam neki egy körítést. Mikor kitaláltam ezt a stílust, annyi csodás gombom volt, hogy úgy éreztem, kár színes, kidolgozott rajzokkal bonyolítani a dolgot, inkább pár vonallal rajzoltam valamilyen egyszerű mintát és már kész is volt a lap.
És igen, én továbbra is küldök képeslapot – nem is nagyon készítenék ilyen terméket, ha magam nem használnám. Nem nagyon gyakran, de születésnapra, karácsonyra mindig küldök valamit a postán, ami aztán mindig nagy örömet okoz.
Mik a terveid 2017-re?
Mindenképp szeretném folytatni a blogot a megszokottak szerint, és jó lenne végre megnyitni a saját Etsy-boltomat is, de inkább rugalmasan állok 2017-hez: ha a megrendelések úgy hozzák, a webshop csúszhat (ami azt illeti, már csúszásban is van a tervekhez képest). A vásárok viszont valószínűleg kimaradnak idén, mert nagyon nagy élmény ugyan találkozni azokkal, akik szeretik a munkámat, de rettentő sok energiát kivesz belőlem egy ilyen esemény, amit szívesebben töltök alkotással.
Imelda elérhetőségei:
