Sokszor kérdezitek, hogy mi inspirál? Honnan jönnek ezek a meseszerű képek?
Most ezekre a kérdésekre szeretnék választ adni Nektek.
Háromféleképpen szoktam festeni:
1) Az egyik mód az, amikor kiülök a szabadba valahova, ahol megfog valamilyen téma, egy szép fa, egy utcakép, egy virág, stb, és ott helyben, a szabadban festek. Persze ezek sem realisztikus képek lesznek, mert ezekbe is általában beleszövöm a képzeletemet, illetve szeretem színesebbé tenni a világot, mint valójában. Sajnos erre a módú festésre nem jut sok időm, mert főállásban építészmérnök vagyok, így ezt alkalmazom a legkevesebbet.
A fotót Takáts Ákos készítette
2) A másik módszer az, amikor a fejemben megszületik egy kép a semmiből, és a világon semmi nem kell hozzá, csak szépen leülök, hallgatok egy kis inspiráló zenét, és az egészet teljesen fejből, minden nélkül, megfestem. Ilyen kép volt például a Bárányok a könyvtárban című képem is, amit nemrégiben láthattatok a facebookon.
Ilyenkor szokták tőlem megkérdezni, hogy: Na de mégis honnan jönnek ezek az ötletek? Erre nem tudok egzakt választ adni, mert egyszerűen ilyen az agyam, nagyon élénk fantáziám van, és nagyon vizuális alkat vagyok, tehát látom magam előtt a képet, amikor kiötlöm. Persze nem minden apró részletével, de az összkép, a koncepció az megvan, a többi pedig festés közben jön magától. Egyrészt gondolom részben ilyen adottságokkal születtem, másrészről pedig szerintem sokat segít, hogy gyerekkoromban sokat olvastam, nagyon szerettem olvasni, és hát az olvasás sokat fejleszti mind a képzelőerőt mind pedig a vizualizációt is. Nekem pl. az olvasás is olyan, hogy ha egy jó sztorit olvasok, akkor azt is látom teljes egészében magam előtt, mintha egy filmet néznék. Volt, hogy elkezdtünk beszélgetni egy filmről - az egyik Harry Potter filmről volt szó –mesélem, hogy nekem az egyik jelenet mennyire tetszett, ecsetelem, hogy melyik, de aztán nagyon furán néztek rám, és kérdezték, hogy miről beszélek én? Nem is volt ilyen a filmben! Akkor kiderült, hogy a filmben ilyen jelenet egyáltalán nem volt, hanem a könyvben olvastam. Csak olyan szinten elképzeltem, mintha konkrétan láttam volna. :D
Hát szóval ilyen élénk vizualizációval és fantáziával vagyok megáldva, és ezt hasznosítom is.
3) A harmadik módszer az, amikor valami konkrétan inspirál. Ez lehet az utcán, az erdőben látott bármi. Például egy szép színes falevél, egy napfelkelte, egy szép homlokzat, egy faragott kerítés… Illetve internetről jönnek szembe velem mindenféle képek, és amiben megfog valami, azt lementem. Úgyhogy a gépemen rengeteg mindenféle képet lehet találni. Hogy kiigazodjak bennük, kategorizálva vannak már, mert fejetlenség volt (van például állatok, emberek, erdő-mező, textúrák, inspiráció, és persze maci kategóriám is…). A maci ugye mindenképpen egy külön kategória, mert macimániás vagyok. A maci kategóriába esik az igazi nagy barnamedve és a plüssmackó is.
Illetve pinteresten is gyűjtöm az inspiráló képeket, erre létrehoztam egy külön táblát inspiráció néven, ezt te is meg tudod nézni, illetve itt akár követni is tudod, ha érdekel.
Hogy jobban megfogható legyen ez az inspirációs festés, mutatok egy konkrét példát, ami nemrég készült:
A repülés témája engem nagyon foglalkoztat mindenféle verzióban, ezért kitaláltam, hogy hőlégballont szeretnék festeni. Eszembe jutott, hogy ehhez mentettem már le képeket, megkerestem őket. Azon gondolkoztam, hogy pontosan milyen színekkel, hogyan fessem meg, amikor ráakadtam a lementett képeim között egy nagyon színes szőttesre, és ez nagyon inspirálóan hatott rám. Ezért fogtam ezeket a képeket, és elhelyeztem úgy a képernyőmön, hogy mindegyiket jól lássam egyszerre, így:
Majd ezután - legtöbbször - ceruzával készítek egy vázlatot, amit azután alig láthatóra leradírozok, mert nem nagyon szeretem, ha a festék mögött lehet látni a ceruzavonalakat, végül pedig megfestem a képet.
Az előbb látott inspirációs képek alapján ezt az akvarellfestményt készítettem: