Ahogy az előző blogbejegyzésemben írtam, az adventi koszorúk gyertyáinak mind különböző jelentésük van. Az első gyertya jelentése a hit. Sokan itt rögtön meg is akadnak, mert a hit fogalmát összekapcsolják az egyházzal. Pedig a hit fogalma ennél jóval tágabb, és összetettebb. Hitünk nem csak Isten felé lehet, hanem bármi és bárki felé, legyen az bármilyen vallás, vagy ezoterikus tan, angyalok, egy személy, stb... Ez mindenkinek a magán joga, hogy miben hisz, vagy nem hisz, fogadjuk el a másik embertársunk hitét.

A hit erősebbé tesz minket, és segít átvészelni a nehéz napokat. Én például nem hiszek a véletlenekben, mert szerintem minden okkal történik, a rossz dolgok is. Hiszen ha nem tapasztalnánk meg az élet negatívabb oldalát, akkor honnan tudnánk, hogy most jó nekünk? Akkor nem tudnánk megkülönböztetni a pozitív és negatív jelenségeket, személyeket, történéseket. Egy naiv világban élnénk. Másrészről pedig a negatív élményeinktől fejlődünk, ezektől fogjuk önmagunkat jobban megismerni, ezek adnak emlékeztetőt nekünk, például, hogy álljunk neki foglalkozni a céljainkkal, hogy rangsoroljuk fontosság szerint az életünk különböző területeit, becsüljük meg értékeinket…

A hitre a legjobb példa szerintem a gyermeki hit. Egy kisgyermek még mindent elhisz, amit mondanak neki, fel sem merül benne, hogy az valótlan is lehet. Ehhez kapcsolódóan egy nagyon szép mesét olvastak nekem régen a szüleim. Sajnos a mesét azóta sem találom, pedig már minden mesekönyvünket átnyálaztam, úgyhogy ha valaki ismeri, akkor kérem ossza meg velem az íróját és a címét. A történet dióhéjban: Egy kisgyermek súlyos beteg, az orvosok nem tudják meggyógyítani. Amikor a kisgyermek megkérdezi az orvost, hogy mikor fog meggyógyulni, az nem akarja megmondani neki, hogy soha, ezért azt mondja a kis betegnek, hogy majd, ha piros hó esik. A kisgyermek nagyobb testvérei nagyon szeretik a testvérüket, ezért befestik a havat pirosra, és leszórják az ablaka előtt. Amikor a kis beteg meglátja, hogy piros hó hull, azonnal meggyógyul. A mese a hit erejéről szól, mert a gyermek még feltétel nélkül hisz, és ő elhitte, hogy ha piros hó fog hullani, akkor meggyógyul. Szerintem ez egy nagyon szép, megható és tanulságos mese. Ebből is láthatjuk, hogy a hitnek mekkora ereje van.

De rengeteg olyan csodálatos gyógyulás történetéről lehet olvasni, beszámolókat hallgatni attól, akivel megtörtént, amiből szintén az derül ki, hogy ő a gyógyíthatatlan(nak hitt) betegségéből hogyan gyógyult meg. Ezekből a történetekből szinte mindig az derül ki, hogy az adott személy hite volt annyira erős, hogy meggyógyult, mert elhitte azt, hogy ő képes arra, hogy meggyógyuljon. De a céljaink elérésénél ugyanez a helyzet, ha saját magunk sem hisszük el, hogy képesek vagyunk rá, hogy sikerülni fog, ha saját magunk sem hiszünk a célunkban, akkor mégis hogyan sikerülhetne?  Hiszen legtöbbünk elé több akadályt is gördít az élet, és ha feladjuk egy-egy ilyen akadálynál, akkor sosem érünk el a célhoz. Nézzétek meg a sikeres embereket, olvassátok el a történetüket. Nagyon sokuknak olyan a története, hogy a semmiből indult, egy csomó akadályt kellett leküzdenie, a körülötte lévő emberek nagy része azt mondta, hogy amit kitalált az hülyeség, és sosem fogja elérni a célt, de ő rendületlenül hitt, és tett az álmáért, és sikerült is megvalósítania. Merthogy a hit ereje ennyire fontos, de a hit mellé kell a cselekvés is, kell az is, hogy tegyünk is azért, amit el akarunk érni.

Erre is van egy rövidke mese, ezt biztosan ismeritek: Két béka beleesik a tejes bödönbe, próbálnak kimászni, de nem tudnak, mert csúszik az edény fala, és nagyon magas is. Körülöttük van a többi béka, akik ezt látván nekiállnak kárörvendeni, és azt kántálják, hogy „úgysem jutsz ki, úgysem juttok ki!” A bajba jutott békák úsznak, úsznak, hogy a felszínen maradjanak, de nemsokára az egyik feladja, és elmerül. A másik tovább úszik, lelkesen, csak úszik, úszik, mígnem annyit kapálózott, hogy a tejből vajat köpült, és arról elrugaszkodva ki tudott ugrani a kancsóból. Merthogy a második béka süket volt, ő nem értette, hogy mit kántálnak a társai, csak azt látta, hogy kiabálnak hozzá. Ő azt hitte, hogy bíztatják őt, hogy ússzon, és sikerülni fog neki kijutni.

Ebből a meséből két tanulságot is leszűrhetünk: Egyrészt, hogy mindig gondolkodjunk pozitívan, még akkor is, amikor úgy látszik, hogy minden elveszett, hiszen a süket béka is gondolhatta volna azt, hogy kárörvendnek rajta, de nem, ő pozitívan azt gondolta, hogy bíztatják, segítenek neki. Másrészt azt, hogy a hit és a cselekvés együtt mennyire erős tud lenni, a béka elhitte, hogy neki sikerülni fog, és tett is azért, hogy kijusson a bödönből.

Ezért is nagyon fontos a pozitív gondolkodás, a pozitív életszemlélet.

Vizsgáljuk meg, hogy mi hiszünk-e valamiben, és amiben hiszünk, az pozitív irányba visz-e minket?

Kapcsolódó blogbejegyzések:

Az advent és a karácsony lényege  -  elolvasom