Az adventi koszorú második gyertyája a reményt jelképezi. Olvasgattam ebben a témában a cikkem megírása előtt, de a remény szavunkra, erre a kifejezésre, és érzésre egyértelmű leírást, jelentést sehol nem írnak. Valószínűleg azért, mert elég nehezen megfogható ez az érzelem, de azért leírom a gondolataimat róla Nektek.

A remény számomra egy olyan pozitív érzelem, ami a nehéz perceinken segít át. Reménykedünk abban, hogy valami jól fog alakulni, még ha nem is látjuk azt, hogy ez miként lehetne így. Tehát az éppen negatív kimenetelű eseményeknél, abban bízunk, hogy jóra fordul minden. Valamilyen szinten ez az érzelem összefüggésben áll a hittel, hiszen annak ellenére, hogy most csak rosszat látunk magunk körül, ott a reménysugár bennünk, hogy minden jó lesz.

A remény minden emberben ott él, és amikor szüksége van rá, akkor jön elő. Akiben már nincs remény, az feladott mindent, és nemsokára az életének is vége fog szakadni. Az ilyen reményvesztett emberek szoktak például végezni magukkal.

Hiszen emlékszünk Pandora szelencéjének történetére? Amikor kinyitották, és már minden rossz előbújt, bekövetkezett, végül, utolsónak ott maradt a remény. Ha a remény is elveszett, akkor vége mindennek.

Tehát őrizzük meg magunkban a reményt, vigyázzunk rá, és soha ne veszítsük el azt, mert a legsötétebb órákban fog a legjobban segíteni nekünk.