Művésztáborban voltam

2016-08-14

Immár 11. éve járok Sarródra a Ferenczi József Nemzetközi Alkotó és Művésztáborba. Sarród egy apró falucska Fertőd mellett, mely gyönyörű természeti adottságaival, a Fertő-tájjal, hangulatos parasztházaival, főutcájával sok témát biztosít a művészeknek. Persze ezen kívül csendéleteket is szoktunk festeni, vagy otthonról hozott saját témát, illetve többször ellátogatunk más helyszínekre is a közelben.

Fotókat készítette: Baranyai Ildikó

A tábor általában 10 napos, én idén 4 napot töltöttem ott, merthogy egyesével a napokra is lehet menni. Van, aki bejár minden nap, mert környékbeli, én ott szoktam aludni Sarródon. A tábor mindig nagyon jó hangulatban zajlik, és családias légkörben. Egy évben csak egyszer van a tábor, mégis olyan, mintha haza érkeznék ide. Mindenki kedvesen üdvözöl, mintha csak most váltunk volna el a múlt héten egymástól. Itt nincsenek vetélkedések, mindenki tanul a másiktól is, nem csak a vezető művésztől. Mindig van 1-2 jó ötlete valakinek témára, vagy hogy a képpel hogyan haladjon tovább az ember, és sűrűn záporoznak a dicséretek is egymás felé.

A tábor résztvevőinek magját az évről évre visszatérő alkotók adják, de mindig jönnek új résztvevők is, melyek jó része aztán visszajön a következő évben is a táborba. Mondhatjuk azt is, hogy úgymond „függővé” tesz ez a tábor, a szó legjobb értelmében, hiszen annyira jól érezzük magunkat itt, hogy visszavágyódunk.

3 napon keresztül akvarellfestés volt a program Czanik Ferenc restaurátor-művésszel. 6 képet készítettem összesen ez alatt a 3 nap alatt, különböző témákban és színvilágban. Tőlem szokatlan módon most több képet is készítettem földszínekkel, most valahogy ezek vonzottak. Megfestettem egy pulit is, ami éppen ugrik, és úgy tűnik, mintha repülne. Ez a kép annyira megfogott, hogy kétféleképpen is megfestettem.


Táborban készült festményeim egy része

Ezen kívül festettem még egy tájképet, az Agostyáni Arborétumban fotóztam le a naplementét, amikor szentjánosbogár nézésen voltunk párommal, és ezt festettem meg most akvarellel, szerintem igazán hangulatos lett. Visszaadja számomra annak az estének a hangulatát.

Festettem egy sarródi utcaképet is, sétáló kékfestő szoknyás hölggyel és a nyomában, kinyújtott nyelvvel loholó „Bogánccsal”. Igazi „ellis” kép lett ez, sok vidám színnel.

Illetve egy elképzelt fantáziakép is kipattant a fejemből, melyen egy lány lufikkal repül, lábán pedig két jó barátja csimpaszkodik, Püló, a kiselefánt, és Pici, az egér. Élénk színkavalkáddal festettem meg a képet.

Az utolsó napon pedig az aranyozás technikáját próbálhattuk ki Kalocsai Zoltán festőművésztől. Ez számomra egy teljesen új technika volt, nem aranyoztam még. Egy nagyon vékony, még az alufóliánál is vékonyabb aranyszínű rézlapot dolgoztunk fel a farostlemezre.  Igazán érdekes, hogy az arannyal mennyi mindent ki lehet fejezni, és mennyire más hatása lesz tőle a képnek. Illetve még az teszi mássá az aranyat, hogy minden fényviszonyban máshogy viselkedik: csillog, vagy egészen besötétül barnává, és persze ezek között mindenféle árnyalatban pompázik. Ehhez a technikához most kipróbáltam egy másféle festési stílust, hiszen a színes mesevilághoz kevéssé passzol – legalábbis számomra – az arany. Klimt-szerűen festettem meg a képemet, ami egy fát ábrázol, apró geometrikus mintákkal.

Az aranyozott képem kétféle fényviszony között

Végül pedig egy rövid kiállítással zárult a tábor a résztvevők munkáiból.