Az akvarellfestésről

2016-06-30

Sokan gondolnak úgy az akvarellfestésre, mint egy nagyon egyszerű technikára, amit szinte bárki tud űzni, hiszen már az általános iskolában is ezt tanítják. Valójában, aki próbált ezzel komolyabban foglalkozni, az tudja, hogy korántsem ennyire egyszerű a helyzet.

Fotót készítette: Takáts Ákos

Az eszközigénye tényleg kicsi, emiatt is szokták előszeretettel utazások alkalmával is ezt a technikát használni. Csupán a festékre, néhány ecsetre, és egy akvarelltömbre van szükség, és persze a vízre. Ecsetből elég kb. 3-4 db, én is ennyit használok: egy nagyon pici a részleteknek, illetve két különböző méretű közepes, és egy nagy lapos ecset a víz szétoszlatásához, illetve a háttérszínek felhordásához.

 

Az akvarellfesték egy áttetsző festék, emiatt a világos színektől kell a sötétekig építkezni. Ezáltal, ha valamit elrontott az ember, azt már nem tudja javítani, vagy csak nagyon nehézkesen (visszatörléssel), amivel sosem fogja ugyanazt az eredményt kapni, mint eredetileg. Ebből adódóan egy akvarellképet előre meg kell tervezni, ki kell találni, hogy hol milyen színek lesznek. Persze ez nem feltétlenül mindig megy ennyire tudatosan – nálam legalábbis -, sokszor csak intuíció alapján jön a kép, nem pedig előzetes tervezésből. Másik nehézsége - ami szerintem egyben előnye is - hogy viszonylag gyorsan kell dolgozni, mert ha megszáradt a festék, és arra festünk rá, akkor már nem lesz olyan hatása, mint eredetileg lett volna, nem lesz szellős a kép.

Az akvarell sajátossága több dologból is adódik: egyrészt a papír textúrájából, abból, hogy a papír fehérsége és textúrája átüt a festéken, ezáltal levegős, szellős, friss képek készülhetnek vele. Illetve abból, ahogyan a színek összefolynak a nedves papíron, ezek az irányított véletlenek gyönyörű hatásokat tudnak kelteni. A technika nehézsége ebből is áll, hogy a nedves papíron a festék sokszor önálló életre kel, amit részben hagyni kell, mert ettől lesz – véleményem szerint – friss, lebegős, és gyönyörű textúrákkal, színátmenetekkel teli a kép, részben viszont irányítani kell, hogy a képen azt tudjuk ábrázolni, kifejezni, amit szeretnénk. Természetesen az apró részleteknél nem lehetünk ennyire megengedőek a festékkel szemben, itt ügyelni kell arra, hogy ne folyjon szét. Ezt úgy tudjuk elérni, ha ilyenkor kevesebb vizet használunk, és szárazabb papírra dolgozunk.

Nekem az akvarellfestés jelenleg az abszolút kedvenc, aminek az oka pont a fent is írt lebegős, friss hatása, illetve a gyönyörű színátmenetei, színösszefolyásai. Szeretem, hogy 100%-osan sosem tudhatja előre az ember, hogy mi fog kisülni egy-egy festés során a képből, hiszen a festék is önálló életre kel. :)